Mondj igent az új kalandokra....csak meg ne állj és

lehet hogy egy igazi csoda vár rád már a következő sarkon.

Say yes to the new adventures..

Dis Oui aux nouvelles aventures..

Mert a cél maga az út

Mert jó úton lenni

Már nem gondolni arra amit otthagytunk

Még nem gondolni arra ami vár reánk

Valahol úton lenni

Feledni a régit

Várni

az újat

Terveket szőni

Álmodni

Mindannyian úton vagyunk

1990-et írtunk...okostelefonok, Google Map, wifi nélkül - egy busznyi gimnazista, franciául tanuló diák Dél-Magyaországról egy lepedőnyi méretű papír Nyugat-Európa térképpel elindult az akkoriban még kezdeti fázisban létező diákcsere program keretében Európa másik végébe.Az út Franciaország egy kis falucskájába vezetett az Atlanti Óceán partjára - Locquénin-Plouhinec volt a végállomás.

Az út kb két napig tartott, némi séta Velencében, egy Nizzában töltött éjszaka után végig a Cote d'Azur útjain - végül egy este kis breton falucska általános iskolájában találtuk magunkat.

Locquénin-Plouhinec Morbihan / Finistere megye egyik települése, kb. 5300 lakossal, bájos kis breton házakkal, kedves emberekkel. Itt töltöttünk másfél hetet kirándultunk, ismerkedtünk a helyiekkel,az Óceánnal, a breton palacsintával, mindenki egy-egy helyi családdal. Bejártuk a környéket, Lorient-ban az egyik francia fő szervező kávéházában vendégeskedtünk, Port-Louis-ban a régi erőd az Indiai Társaság Múzeuma várt, Carnac-ban az i. e. 40. század körü emelt menhirek (a legenda szerint egy gall temető sírkövei, mások szerint szent helyet körülvevő csillagászati pontossággal dátumokat meghatározó kősorok), Pontivy-ban a Rohan-ok középkori kastélya várt (sajnos 2014 óta nem látogatható - mi még bejutottunk), végül a Lac Guerlédan, Bretagne legnagyobb tava - erdei kiránduló- és pihenőhely és St Aignan városka vendégei voltunk. Nagy újdonság volt akkoriban hogy Európa innenső feléből fiatal diákok látogassanak Franciaországba - nagy érdeklődéssel fogadtak minket mindenhol. 

Két hét telt el az új önállóságban - csak a csoportvezetőnk volt a "támaszunk - pótmamánk, barátságok-szerelmek szövődtek a diákok között, néha éheztünk, fáztunk, megsültünk, ámultunk és bámultunk - és közben felnőttünk.

Az első "mélyvíz Nizzában következett be, igazi tolács feladat talált meg, az első találkozás és beszélgetés egy Valódi franciával...a kihívás végigkísért az Angyalok öblétől Párizsig - végérvényesen megfertőzött az utazás-szervezkedés vírusával...

Hazafelé utunk Mont St.Michel normandiai sziklája felé vezetett, majd Párizs utcáit jártuk egy régóta Párizsban élő magyar szerzetessel - itt kezdődött el az igazi jövő, igazi csodák szegélyezte utunk megtette a magáét.

Sok évvel később, a Tour de France hamarosan Bretagne-ba ékezik, Lorient, Quimper, Brest, Mur de Bretagne érintésével - sok-sok emlék kerül elő majd szép lassan ahogy körbeutazzuk Franciaországot a következő három hétben...